HA JÓNAK TALÁLOD A KIDOLGOZOTT MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ SZÁMVITEL TÉTELEKET MÁSOLD ÁT WORD-BE, ÉS ONNAN KINYOMTATHATOD!
MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ TANFOLYAM SZÓBELI 1. TÉTEL
1/a. A számvitel törvényi szintű szabályozásának szükségessége. A számviteli törvény célja, filozófiája, hatálya, kikre terjed ki. A számviteli törvény által meghatározott számviteli alapelvek és érvényesülésük a törvény szerinti beszámoló készítésénél, valamint a folyamatos könyvvezetés során.
A számviteli törvény olyan számviteli szabályokat rögzít, amelyek összhangban állnak az európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel, figyelemmel vannak a nemzetközi számviteli elvekre, és amelyek alapján megbízható és valós összképet biztosító tájékoztatás nyújtható e törvény hatálya alá tartozók jövedelemtermelő képességéről, vagyonának alakulásáról, pénzügyi helyzetéről és jövőbeli terveiről.
A számviteli törvény célja: meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.
A törvény hatálya: kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek.
A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó:
- azaz a vállalkozó (minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet végez, ideértve a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás, biztosítóintézet, az egyesülést)
- a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepére,
- a Gt. szerinti előtársaság
- az államháztartás szervezetei
- az egyéb szervezetek (lakásszövetkezet, társasház, társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány, közalapítvány, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, befektetési alap, tőzsde, magánnyugdíj és önkéntes nyugdíjpénztár, önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár, közraktár)
- a Magyar Nemzeti Bank,
- továbbá az általuk illetve a természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény.
A Szt. hatálya nem terjed ki: az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére, valamint azok a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, amelyek az üzletei évben nyilvántartásaikat az eva tv. előírásai szerint vezetik.
Elsődleges alapelv
- vállalkozás folytatásának elve
A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudjak tevékenységét, nem várható működésének beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkentése.
Tartalmat meghatározó alapelvek
- a teljesség elve
A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményt, amely az eszközökre, forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre hatást gyakorol. Azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak, a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté.
- valódiság elve
A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
- összemérés elve
Az adott időszak eredményének meghatározásakor az adott időszak elismert bevételeit, azok megfelelő ráfordításait kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.
- óvatosság elve
Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség.
Megerősítő, alátámasztó alapelvek
- bruttó elszámolás elve
A bevételek és a költségek, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el.
- egyedi értékelés elve
Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.
- időbeli elhatárolás elve
Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.
- a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve
A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.
- lényegesség elve
Lényegesnek minődül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.
- költség-haszon összevetésének elve
A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága álljon arányban az információk előállításának költségeivel.
- tartalom elsődlegessége a formával szemben
A gazdasági eseményeket tényleges tartalmuk szerint kell bemutatni.
Formai követelményeket meghatározó alapelvek
- világosság elve
A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.
- következetesség elve
A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetést tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.
- folytonosság elve
Az üzleti év nyitóadatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záró adataival.
Nem nevesített alapelvek: hasznosíthatóság elve, semlegesség elve, időszerűség elve
1/b. A vállalkozás számviteli információ rendszerének kialakításánál figyelembe veendő szempontok. A pénzügyi és a vezetői számvitel jellemzői. A vezetői számvitel kialakítását befolyásoló tényezők. Felelősség a beszámoló és az üzleti jelentés összeállításáért.
A gazdálkodók számára a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a számviteli rendszer a vezetői döntéseket megalapozó egyik fontos információs bázis legyen. A számviteli törvény, céljának megfelelően a beszámolóra helyezi a hangsúlyt. Arról csak a számlaosztályok szintjén intézkedik, hogy a beszámolót alátámasztó adatokat a gazdálkodó milyen módon gyűjtse, így lehetőség van a sajátosságokat érvényesítő, a különböző vezetési szintek információigényének kielégítésére is alkalmas számviteli rendszer kialakítására.
A piacgazdasági viszonyai között folyamatosan ki kell elégíteni a vezetői információs igényeket. Ahhoz, hogy egy vállalkozás sikeres legyen, a vezetésnek olyan helyzetben kell lennie, hogy a feltételezhetően legjobb döntést hozhassa. Ezért a megfelelő időben, megfelelő információkra van szüksége. A vezetés számára szolgáltatott információkkal szemben támasztott követelmények: hasznosság, pontosság, teljesség, időbeliség, érthetőség, részletezettség, rugalmasság.
Az információs rendszert úgy kell kialakítani, hogy az a vállalkozás céljainak elérését elősegítse.
Elengedhetetlen olyan mérési rendszer kidolgozása, amelynek segítségével számszerűsíthető, hogy a szervezet a kitűzött célokat milyen mértékben közelítette meg. Ennek eszköze a kontroling, amely a tervezést, az ellenőrzést és az információ ellátást koordinálja.
A vezetésorientált számviteli rendszer megvalósítása a felelősségi számvitelre épülő információs rendszer kiépítését is jelenti: a tervezett és a tényleges adatok koordinált mérése alapján alkalmas a vállalat szervezeti egységenkénti tényleges és tervezett mutatóinak összehasonlítására, értékelésére.
A felelősségi elven nyugvó számvitel eredményeként a vezetés minden egyes szintje számára készített számviteli jelentés felhasználható az egyes szintek tevékenysége és azok költségei ellenőrzéséhez. A felelősségi számviteli rendszerben a felelősségi központok az irányítási rendszer szerves elemeként működnek. Az ilyen módon kiépített információs rendszer bázist nyújt a belső érdekeltségi rendszer kiépítéséhez is.
Bármilyen jól szervezett is a vállalkozás, ha a fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, tönkremehet. Ezért a pénzügyi információs rendszer megszervezése elengedhetetlen. Főbb területei:
- a vállalkozás pénzellátása: likviditás, kötelezettségek határidőben történő rendezése, a hitel- kölcsön felvétel szükségessége, stb.
- a vállalkozás költségvetési kapcsolatai: adót, támogatások összegének megállapítása, bevallása, pénzügyi rendezése
- a vállalkozás pénzügyi terve: fejlesztési célkitűzések forrása, tőkeszerzés, befektetési lehetőségek, hozamok
- a vállalkozás szervezeti egységei és egésze működésének pénzügy szemléletű értékelése.
A pénzügyi számvitel (kifelé adott információs rendszer) a pénzügyi információs rendszer egyéb területeivel szoros kapcsolatban áll, adataival hozzájárul azokhoz, illetve maga is felhasználja a más területek információt a beszámoló összeállításakor.
A vezetői számvitel (belső információs rendszer) kialakítása:
- ki kell jelölni a területi központokat
- meg kell fogalmazni az elvárásokat
- ki kell dolgozni a területek feladatait
- ki kell alakítani a feladatok teljesítéséhez szükséges érdekeltségi rendszert
- meg kell szervezni a területek adatszolgáltatását
- ki kell alakítani a feladatok végrehajtásának ellenőrzési, elemzési, értékelési rendszerét.
A vezetői információ rendszer kiépítése költsége. Méretét, szervezettségi fokát a vállalkozás nagysága, jövőbeni céljai határozzák meg.
A vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottsági tagok társasággal szembeni korlátlan és egyetemleges felelőssége magában foglalja a számviteli beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés szabályszerű összeállításáért és nyilvánosságra hozataláért való felelősséget is. A vezető tisztségviselők elsődleges felelőssége a beszámolók és a kapcsolódó üzleti jelentések összeállítása, míg a felügyelő bizottságot ezekkel összefüggésben ellenőrzési kötelezettség terheli.
MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ TANFOLYAM SZÓBELI 2. TÉTEL
2/a. A számviteli politika fogalma, szerepe, kialakítása. A számviteli politika tartalma. A számviteli politika keretében elkészítendő szabályzatok. Az értékelési szabályzat tartalma, követelmények a szabályzattal szemben. Az egységes számlakeret célja és tartalma. A számlarend készítési kötelezettség, a vállalkozás számlarendjének kialakításánál figyelembe veendő szempontok, a számlarend tartalma.
A számviteli törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő számviteli politikát. A számviteli politika nem más, mint a Szt. végrehajtására vonatkozó belső szabályozás, az alkalmazott módszerek, előírások összessége. Az Szt. előírja, hogy a számviteli politika meghatározó elemeit, azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
A számviteli politikában rögzíteni kell:
- a beszámolási és könyvvezetés formáját
- az alkalmazandó mérleg sémát
- az eredménykimutatás fajtáját
- a nyilvántartások kialakítása, bizonylati rend összeállítását
- a bekerülési értékek elemeit, elszámolásuk feltételeit,
- értékelési feladatok meghatározása (terv szerinti écs, terven felüli écs elszámolása, követelések minősítése, értékvesztés meghatározása)
- kiegészítő melléklet szerkezetének és tartalmának részletes meghatározását.
A számviteli politikában meg kell határozni, hogy a számviteli elszámolás szempontjából mit tekint a gazdálkodó:
- lényegesnek
- az ellenőrzés, önellenőrzés során jelentősebb összegű, a megbízható valós összképet lényegesen befolyásoló hibának
- az adósoknál együttesen kis összegűnek
- a behajthatatlan követelések vonatkozásában azt az értéket, amikor a végrehajtással kapcsolatos költségek már nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével
- nem jelentősnek
- kis értékűnek
- a devizában vagy valutában kimutatott eszközök, illetve kötelezettségek év végi átértékeléséből adódó jelentős hatás mértékét.
A számviteli politikának kötelezően tartalmaznia kell:
a/ az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát
A leltározás célja a vállalkozás vagyonának számbevétele. A leltározás a vállalkozás kezelésébe vagy tartós használatába adott befektetett- és forgóeszközök, valamint azok forrásainak, továbbá az idegen eszközök állományának felmérése, megállapítása. A leltározási szabályzat célja, hogy az adott vállalkozásnál a leltározási feladatokat egységes elvek alapján hajtsák végre.
b/ az eszközök és a források értékelési szabályzatát
Az eszközöket és a kötelezettségeket egyedileg kell értékelni. Az értékelési szabályzat készítésének az a célja, hogy egységes szerkezetbe foglalja a vállalkozás mérlegében szereplő eszközök és források vállalkozáson belüli, kötelező értékelésének módját. A szabályzat elkészítéséért és végrehajtásáért a vállalkozás vezetője a felelős.
Az értékelési szabályzatban tételesen meg kell határozni a bekerülési érték tartalmát, az arra ható változások elszámolásának módját: az értékcsökkenés, értékvesztés, visszaírás, a piaci értéken való értékelés eljárásait.
A mérlegben szereplő tételek értékének kiindulási alapja a bekerülési érték. Ezért a szabályzatnak elsődlegesen a beszerzési ár, az előállítási költség pontos meghatározását kell tartalmaznia. Dönteni kell a külföldi pénzértékre szóló követelések, kötelezettségek értékének Ft-ra történő átszámítási módjáról.
c/ pénzkezelési szabályzatot
A szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.
d/ az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat
A saját termelésű készleteket előállítási költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell kimutatni, értékelni. Mentesül önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat elkészítése alól az egyszerűsített beszámolót az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó. Az önköltségszámítás: műszaki-gazdasági tevékenység koordinált együttese.
Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát, az elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni.
Az egységes számlakeret célja, hogy a vállalkozás eszközeinek és forrásainak, a gazdasági események eredményre gyakorolt hatásainak a kettős könyvvitel egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a vállalkozás számviteli rendszerének megszervezéséhez, biztosítsa az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat.
A vállalkozás számlarendje a kettős könyvvitel keretében vezetett valamennyi főkönyvi számla megjelölését szolgáló főkönyvi számlaszámot tartalmazza az egységes számlakeretben meghatározott számlaosztályok szerinti csoportosításban. A számlarendnek tartalmaznia kell valamennyi főkönyvi számla pontos megnevezését, az alkalmazott számlák tartalmát és a számlákat érintő főbb gazdasági események leírását, könyvelési tételeinek kijelölését.
Továbbá a könyvelési, elszámolási és zárlati határidőket, a főkönyvi számlák analitikus nyilvántartásokkal való kapcsolatát, valamint a nyilvántartások ellenőrzésének lehetőségeit és a felelősöket. Célszerű azt is rögzíteni, hogy a vállalkozás milyen időszakonként készítsen főkönyvi kivonatot.
A számlarend összeállításáért, a folyamatos könyvvezetés helyességéért, valamint a beszámoló valódiságáért a vállalkozás vagy a képviseletére jogosult személy, a szervezet vezetője felelős. A számlarend kialakításánál gondoskodni kell annak világosságáról és a következetesség elvének betartásáról.
2/b. A gazdasági elemzés fogalma, célja, szükségessége, feladata. A gazdasági elemzés tárgya. A gazdasági elemzés csoportjai. Az elemzési munka végrehajtása, szakaszainak tervezése.
A vállalkozás tevékenységének elemzése elsősorban a vállalkozás vezetői részére biztosítja azokat az információkat, amelyekkel a vállalkozás gazdálkodásának eredményes irányításához szükséges vezetői döntések számszakilag is alátámaszthatók és lehetővé teszi a megtett intézkedések végrehajtásának további vizsgálatát. A vállalkozás tevékenységének elemzése olyan feladat, amelynek során az egyes tényezők mennyiségi és minőségi változását bemutatva segíti a gazdálkodás eredményesebbé, hatékonyabbá tételét.
Területei:
- gazdasági döntések megalapozása
- gazdasági fejlődés irányának és azok főbb befolyásoló tényezőinek bemutatása, a vállalkozás erőforrásai felhasználásának értékelése
- a kitűzött célok elérésének, végrehajtásának minősítése
- a tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének, eredményességének (kapacitás kihasználtság) vizsgálata.
A gazdasági elemzés széleskörűen támaszkodik a statisztika módszereire:
1.) viszonyszámok
- megoszlási viszonyszám: amikor rész és egész viszonyát vizsgáljuk (mérleg elemzése, vagyoni- pénzügyi helyzet elemzése, jövedelmezőség)
- dinamikus viszonyszám: amikor az időbeli változás ütemét vizsgáljuk (termelés, erőforrások növekedésének elemzése)
- teljesítmény viszonyszám: amikor az elért teljesítményt, a kitűzött célhoz vagy az optimális teljesítményhez viszonyítunk (kapacitás kihasználás)
- koordinációs viszonyszám: amikor a részadatok egymáshoz való viszonyával állapítunk meg információkat (mérlegelemzés – tőke multiplikátor, saját tőke növekedése)
- területi összehasonlító viszonyszám: amikor két azonos jellegű adat különböző egységek közötti összehasonlítását vizsgáljuk (üzemek átlagbérének összehasonlítása, erőforrás ráfordítások összehasonlítása)
- intenzitási viszonyszám: amikor két különnemű, általában különböző mértékegységben kifejezett statisztikai adat nagyságának egymáshoz való arányát fejezzük ki (munka termelékenység, átlagbér, költségszint, árukészlet forgási sebessége)
2.) Az átlagok, vagy számított középértékek
- számtani átlag: amikor egy adatsorból a legjellemzőbb adatokat határozzuk meg (egyszerű, súlyozott számtani átlag, egységárak meghatározása, minőségi kategória meghatározása)
- harmonikus átlag: amikor az átlagolandó értékek hányadosának van az elemzéshez felhasználandóan értelmük (1 eladóra jutó forgalom átlagértéke)
- mértani átlag: amikor a fejlődés átlagos ütemét kívánjuk meghatározni (átlagos árnövekedés)
- kronológikus átlag: amikor az időpontokra vonatkozó adatokból akarunk egy hosszabb időszakot átlagszámítással jellemezni (éves átlagkészlet meghatározása az egyes időpontok készletei alapján)
- helyzeti középértékek: amikor meghatározott módszerrel kiválasztunk az adathalmazból egy, a sokaságot jellemző adatot
3.) Indexek
A közvetlenül nem összesíthető adatok összehasonlítását egy azonos mértékegységre történő átszámítás alapján végezzük el.
- értékindex (Iv) kifejezi több termék értékének együttes, átlagos változását
Iv = q1p1 / q0p0 q – volumen, p – ár 1 – tény (tárgyév) 0- bázis (előző év)
- volumenindex (Iq) kifejezi a termékek mennyiségében bekövetkezett átlagos változást
Iq = q1p0 / q0p0
- árindex (Ip) arra a kérdésre ad választ, hogy milyen mértékben változott a termékek egységára átlagosan
Ip = q0p1 / q0p0
Értékindex (Iv) = Volumenindex (Iq) x Árindex (Ip)
A gazdasági elemzés egyik fontos területe az eltérések számszerűsítése, melynek segítségével az eltérések okaira, azok főbb csoportjaira kapunk információkat.
Az eltérések számszerűsítését három módszerrel végezzük:
- a láncbehelyettesítési módszerrel,
- az abszolút különbözetek módszerével
- a százalékos különbözetek módszerével
Elemzés módszerei:
- deduktiv: levezető módszer, átfogó jelenséget részekre bontunk és vizsgáljuk az ok-okozati összefüggéseket
- induktív: az egyes részjelenségekből indul ki és következtet az egészre.
Fajtái:
1. Időtartamát tekintve:
- előkalkulációs elemzés (vezetői döntés előkészítő)
- operatív elemzés (a végrehajtás szakaszában végzett )
- utókalkulációs elemzés (végrehajtás után, hibák feltárása, okok megkeresése)
2. Terjedelme szerint:
- átfogó (pl. egy céget teljes egészében elemez)
- részleges elemzés( részegységek, tevékenységek elemzése)
3. Helyzete szerint:
- statikus ( álló: adott időpontban , pl. ennyi a készlet)
- dinamikus (mozgó: változást fejez ki.)
4. Felhasznált adatok alapján:
- műszaki,
- gazdasági
5. Jellege szerint:
- leíró,
- döntést előkészítő
Elemzés tárgya: a vállalkozás piaci, fejlesztési, beszerzési tevékenysége, valamint e tevékenységek komplex elemzése.
Elemzés folyamata:
- adatok gyűjtése, rendszerezése, csoportosítása
- mutatószámrendszer
- elemzés, értékelés
- javaslatok
Információ az elemzéshez: beszámoló, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés, statisztikák, jogszabályok.
Relatív eltérések módszere, menete
1. Viszonyítási alap meghatározása
2. Mutatószámok képzése
3. Előző és tárgy évre az eltérések megállapítása
4. eltérések okai: indokolt és indokolatlan eltérések
5. Javasolt intézkedések (5 mérlegsort érint)
- tárgyi eszközök, - készletek, - vevőkövetelések
- pénzeszközök, - szállítói követelések
Abszolút eltérések módszere
1. Eltérések abszolút összegének megállapítása
2. Eltérések okainak megkeresése: - indokolt, - indokolatlan
3. Javasolt intézkedések
Az összes többi mérlegsort érinti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése